El sem hiszem, de velem is előfordul, hogy nem tudok írni... Amúgy síri keserves érzés, ne tudjátok meg! Pedig annyi ötletem van, de ott ülök a füzetem felett és... semmi! Mintha elfelejtettem volna írni. Ez olyan, mint amikor az embernek elmegy a hangja, mert megfázott... És akárhogy erőlködik, valahogy nem jön ki hang a torkán. Hát akár hiszitek, akár nem, ez írásban is megesik. (Én sem hittem, amíg át nem éltem...) Pedig rengeteg ötletem van, de nem vagyok képes megfogalmazni őket... Remélem hamar "meggyógyulok", mert ez a betegség nagyon aggasztó, és elnézést kérek tőletek. Ha valakinek esetleg van valami gyógymód erre a nyavalyára, a kommentekben illetve chatben is szívesen várom! :) Addig is készüljetek az átkos időszakra, mert jön a
Kiss Judit Ágnes - Alkotói válság (általam átírt változat)
A "Kis kece lányom..." dallamára.
Nincs semmi kedvem most blogot írni,
Egy szó után a másikat, így ni.
Írom, írom mégis amit várnak tőlem,
Még a végén írógép lesz majd belőlem!
Mert szegény blogger rá van utalva,
A sorokat, mint macska kaparja.
Kéne újra, kéne nékem egy jó béta!
Isten látja, mekkora nagy szükség várja!
Szívesen megosztom veled a tapasztalataimat, mit csináltam, mikor valaki miatt nem tudtam írni, de azt hiszem, eddig sem figyeltél rá :P Azt is elmondhatom, mit mondott erre a pszichológus, akihez anyám vitt el, miután megelégelte ez a valaki miatti mélységes mélabúmat :P
VálaszTörlés